BORVIDÉKEK

Soproni Borvidék

Földrajzi elhelyezkedése
A Soproni Borvidék az Alpokalján, a Fertő-tó déli partján és a Soproni-hegységben terül el. Valaha egy borvidéket alkotott a Ruszt környéki területekkel.
A borvidék területe : 4300 Ha (ebből 3300 Ha I. osztályú)
A szőlővel betelepített terület : kb. 1800 Ha
A borvidék települései két körzetre oszlanak :
Soproni körzet: Fertőboz, Fertőendréd, Fertőrákos, Fertőszentmiklós, Fertőszéplak, Harka, Hidegség, Kópháza, Nagycenk, Sopron,
Kőszegi körzet: Cák, Csepreg, Felsőcsatár, Kőszeg, Kőszegdoroszló, Lukácsháza,Vaskeresztes

A borvidék adottságai
Nyara hűvös, borvidékeink közül a legcsapadékosabb, telei viszont enyhébbek, és gyakori a szél. Szubalpin hatás érvényesül. A szarmata és pannon rétegek törmelékein, kristályos palán, mészkövön, löszön kialakult vályog-, barna erdőtalajok, pleisztocén homok alkotják a terület talaját.
A borvidék története
I.e. 300 évvel alapíthatták a kelták Scarbant várost, amit a rómaiak Scarabantiának hívtak, mi pedig Sopronként ismerünk. Fontos kereskedőváros volt, áthaladt rajta a rómaiak híres borostyán útja. Károly Róbert 1338-ban udvari parancsban értesítette Pozsony, Sopron s Vasmegyét, hogy már előbbi királyi parancsok értelmében Sopron Német-, Cseh- és Lengyelországba szállítandó boraira törvénytelen vámot kivetni nem szabad s aki azt mégis megtenné, a legszigorúbban büntetendő. Folyamatos volt az alsó-ausztriai bevándorlók betelepedése ami a XIV. században második felében volt a legintenzívebb. 1723-ban Bél Mátyás "dicshimnuszt" írt a soproni borról. Fertő-tó vízállása alapján is próbálták megjósolni az adott évjáratot: "Ha a Fertő telik és így megmarad, a bor állítólag jobb és bőségesebb, ha apad, a termelők lemondanak minden reménységről." A soproni polgárság vagyonát a XVIII. században a szőlő képezte. A század elején napóleoni csapatok foglalták el Sopront. Innen ered a Kékfrankos fajta neve is a franciák kék színű pénze után. A század első harmadáig a fehérbor készítés fejlődött, majd vörösborszőlő-fajták meghonosodásával a vörösborkészítés vált uralkodóvá. Az őshonos, főleg német származású szőlőtermesztőket itt ponzichtereknek hívják.
Régen minden gazda saját borkimérési joggal rendelkezett. A ház előtt rúdra függesztett friss fenyőág jelezte, ha újbort, szalmaköteg, ha óbort mértek. Piros, illetve fehér szalaggal adták tudtul, hogy vörös- vagy fehérbort árul-e a gazda. Ez a kedves szokás újraéledőben van Sopron utcáin.