BORVIDÉKEK

Pannonhalmi Borvidék

Földrajzi elhelyezkedése
A borvidék a Dunántúl északnyugati részében, a Bakonytól északra, a Kisalföld peremén terül el. A Pannonhalma, Csanak és Szemere hegyek alkotják a vidék magját, helyesebben ezek inkább dombok, hiszen legmagasabb csúcsuk is csak 317 méterig ér.A borvidék közigazgatásilag Győr-Moson-Sopron megyében található.
A borvidék területe : 4000 Ha (ebből 3300 Ha I. osztályú)
A szőlővel betelepített terület : kb. 630 Ha
A borvidék települései : Écs, Felpéc, Győr-Ménfőcsanak, Győrság, Győrszemere, Győrújbarát, Kajárpéc, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravazd, Tényő

A borvidék adottságai
A táj időjárási viszonyai kiegyenlítettek, mérsékelten kontinentális klímájú. Országos viszonylatban közepes fény-, hő- és jó csapadékellátottságúnak(550-600mm évi csapadékmennyiség) számit; mérsékelten hűvös, az évi középhőmérséklet 9,8 Co. A sokoróaljai dombok alapkőzetét felső miocén kori tavi homok és agyag, negyedidőszaki kavics és homok építi fel. A homokon barna erdőtalajok, a löszön barna erdőtalaj és közepesen kötött, vékony, vályogos lösztalaj alakult ki, mozaikszerűen elhelyezkedő homokfoltokkal. Fontos megemlíteni, hogy valamennyi dűlő összes talajrétegében a kémhatás lúgos, a talajok tehát meszesek.
A borvidék története
Sohasem volt országos jelentőségű vagy ismertségű borvidék. Önállóvá is csak a XX. Század legvégén vált. A borivó ember azonban az elmúlt századokban is tudta, hogy Szent Márton hegyén jó bort lehet inni, hiszen ezt isszák a papok is: azok tudják igazán, hol terem a jó bor! Az első bencések 996-ban jöttek Magyarországra még Géza fejedelem hívására és a Pannonia nevű kis falu felett emelkedő – Szent Márton hegyének nevezett – dombon telepedtek le és építettek kolostort. A Pannonhalmi volt a Benedek-rendiek első és mind a mai napig a legnevezetesebb kolostora. A szőlőtermesztés első írásos emléke is a Pannonhalmi Apátság alapítólevelében található és mondanom sem kell, a borvidék múltját és jelenét sem lehet különválasztani az apátság történetétől és életétől. Térjünk hát vissza Szent Márton hegyéhez és magához a névadó Szenthez is egy rövid pillanatra. A hagyomány szerint az újbornak Márton a bírája, Szent Márton lúdja mellé újbort kell fogyasztani már a kezdetektől fogva. De ki is volt Márton? A hazánk földjéről származó, kereszténnyé lett római katona a legenda szerint egy Savaria Sicca nevű pusztán született, ami Pannonhalma közelében van, a születési dátumot pedig 316-317 körülre teszik. Szent Márton tevékenységét Franciahonban fejtette ki, Tours-i püspökként vált híressé és két apátságot is alapított, Ligugé-ben és Marmoutier-ban. Utóbbiban keletkezett legenda hun származását ecseteli, egyes verziókban pedig egyenesen magyar királyfiként tartják számon.
A terület borászata még talán az apátságnál is idősebb, hiszen a 996-ban megtelepedett bencés szerzetesek már „csak” újjáélesztették a vidék ősi szőlő- és borkultúráját. A kezdetekkor szokásos lendület azonban nem torpant meg, hiszen a Főapátság Levéltárában őrzött XIII. századi Albeus-féle összeírás már húsz jelentős szőlőbirtokot sorol fel a környéken, amely arról tanúskodik, hogy a szőlőművelés válik a vidék fő foglalkozásává. "Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg az alatta ellapult sík felett, hosszan elnyúlt szőlők végében. Szent Márton a monostor hegye alatt fekszik, játékos gyümölcseivel. Mindenfelé látni nyomait az itt bölcsen és erővel munkáló kéznek."
Az 1831. év tavaszán Szent Márton monostorába látogató Kazinczy Ferenc a már akkor is több mint nyolc évszázadra építkező hagyományos képet látta: a bencés monostor szőlőktől övezve békét és rendezettséget közvetít a „bölcsen és erővel munkálkodó kéz” nyomaként.Az 1900-as évek elején az apátsági birtokméret kb. 100 hektárnyi lehetett Pannonhalma közvetlen környékén, de emellett Somlón és Tokaj-Hegyalján is rendelkezett birtokokkal az Apátság. Már abban az időben palackozott formában értékesítette fehér- és vörösborait, amelyek a történelmi határokon túlra is eljutottak. Máig őrzik azt az 1912-ből származó, főapáti pecséttel ellátott rajnai típusú palackot, amely egy komolyabb export tétel egyik darabja lehetett. Talán ez a palack indította el azt a folyamatot, amelynek köszönhetően a Pannonhalmi Apátsági Pincészet ma már a világ egyik legkorszerűbb borászatával rendelkezik. A második világháborút követő államosítások elpusztították a közel ezer évig virágzó apátsági szőlő- és borművelő hagyományt. Az ezt követő évtizedekben a Pannonhalmán élő szerzetesek nem mondtak le a hagyományok újjáélesztéséről és ezzel el is érkeztünk napjainkhoz és a borvidék feltámadásához.