Hajós-Bajai Borvidék
Írta: Borigo
Földrajzi elhelyezkedése
A Hajós-Bajai Borvidék az alföldi régió délnyugati részén terül el, a Bácskai-löszhát nyugati lejtőin. Északkeleti határa átmenetet képez a Kunsági borvidék felé.
A borvidék területe : 15000 Ha (ebben nincs I. osztályú terület)
A szőlővel betelepített terület : kb. 2200 Ha
A borvidék települései :
Baja, Bátmonostor, Borota, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Dávod, Dusnok, Érsekcsanád, Érsekhalma, Hajós, Nagybaracska, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd, Vaskút
Hajósi pincefalu
A borvidék adottságai
Talaj-és klímaviszonyai a régiónbelül a legkedvezőbbek, az átlagosnál több napsütéses óraszám, magasabb a hőösszeg és a környezetéhez képest nagyobb tengerszint feletti magasság csökkenti a tavaszi és a téli fagyok előfordulását, de a fagykár még így is jelentős.A löszön és a löszös homokon vályogtalajok alakultak ki.
A borvidék története
Kezdetben a folyóvölgyi ártéri területeken indult meg a szőlőtermesztés, főleg a települések határában. a XV. századra a szőlőtermesztés önálló termelési ággá fejlődött, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A XVI-XVII. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát, a kadarka fajtát. A XVIII. század első felében Mária Terézia rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldön, ebben az időszakban németajkú lakosság települt meg a borvidéken, mely magával hozta a szőlőtermesztés és borkészítés nyugati kultúráját. Ennek nyomait a hajósi pincefalun is felfedezhetjük. Jellegzetes pinceutcás, népi barokk, oromfalas pincefalukban a löszbe vájt pincékben érlelték a bort. A kékkötényes német borosgazdák szakértelme nagyban hozzájárult a borvidék jó hírének, rangjának növekedéséhez. A filoxéra vészt követően a szőlőültetvények területe jelentősen bővült, a termesztett vörös és fehérbor fajták köré is kiszélesedett.
Baja
