Dél-Balatoni Borvidék
Írta: Borigo
Földrajzi elhelyezkedése
A borvidék Somogy-megye északi lankáin, Zamárditól Balatonberényig terül el. Dél felé Tab és Andocs vonaláig terjed, valamint ide tartozik Kaposvár környéke is.
A borvidék területe : 9980 Ha (ebből 8200 Ha I. osztályú)
A szőlővel betelepített terület : kb. 3200 Ha
A borvidék települései három körzetre oszlanak :
Balatonlellei körzet : Andocs, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonendréd, Balatonőszöd, Balatonszabadi, Balatonszemes, Gyugy, Karád, Kőröshegy, Kötcse, Látrány, Lengyeltóti, Ordacsehi, Somogytúr, Szólád, Szőlősgyörök, Visz, Zamárdi
Kaposi körzet : Kaposhomok, Kaposkeresztúr, Kercseliget, Mosdós, Nagyberki, Szabadi, Csoma
Marcali körzet : Balatonberény, Balatonkeresztúr, Böhönye, Csurgó, Hollád, Kéthely, Marcali, Somogysámson, Somogyzsitfa
A borvidék adottságai
A napfénnyel jól ellátott terület (évi 2000 óra) és a kiegyenlített klíma ( évi 600-800mm csapadék és kedvező középhőmérséklet) kedvező körülményeket biztosít a szőlőtermesztésre.A domboldalak szőlőire kedvezően hat a tó közelsége, mely sekélyebb itt, mint az északi parton, így viszonylag gyorsan felmelegszik, s ez kedvező mikroklímát teremt. A terület elsődleges talajképző kőzete a lösz, legjellemzőbb talaja a közepesen kötött vályog. E talajtípus viszonylag mélyrétegű, jó tápanyag és vízgazdálkodású. Kivételt kizárólag a balatonboglári Kálváriahegy és a fonyódi Várhegy képez, ahol bizony egy-egy bazaltvulkán vett részt a kialakulásban.
A borvidék története
Pannónia legszebb tájainak egyike a Dél-Balatoni Borvidék, ahol már a kelták és a rómaiak is szőlőt termesztettek és bort készítettek. Szent László királyunk a somogyvári apátságot a franciaországi Saint-Gilles szerzeteseinek meghívásával (1091) alapította meg. A magyar királyok adományozó levelei szerint a szerzetesek jelentős birtokokat kaptak, szántókat, erdőket, legelőket, szőlős kerteket és gyümölcsösöket is. Joggal feltételezhetjük, hogy a kor legfejlettebb kertészeti eljárásait alkalmazták a szerzetesek ezen a vidéken is. A kolostor környezetében a lakosság is egyre több szőlőt telepített. Somogy Vármegye címerét 1498-ban II. László királytól kapta, e címer központi helyén egy szőlőfürtöt tartó kar látható. Az adománylevél szerint ebben a vármegyében olyan bőségében van a bor, hogy ezáltal országunk leggazdagabb vármegyéihez sorolható. E virágzó szőlőtermesztésnek a másfél évszázados török hódoltság vetett véget, majd később az újjáéledő szőlőkultúrát a múlt század végén a filoxéra pusztította el. A Balaton déli partvidékén, részben a tihanyi Bencés uradalmi és az egykori Festetics birtokon részben pedig a paraszti termesztői hagyományokon a filoxéra vész után virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. A XX. század első felében Kőröshegy, Látrány, Kéthely voltak a legjelentősebb szőlőtermelő községek.A borvidék mai nevét 2001-ig viselte, majd 8 évre átnevezték hogy idéntől (2009) újra Délbalatoni borvidékként említhesse a bortörvény.
