Béla borok
Az alföldi bor lehetne a fő bázisa annak a reduktív, illatos-ropogós, könnyed bortípusnak, amit sokan a magyar bor egyik kitörési pontjának tekintenek. Teljesen gyönyörű, profi, hibátlan borok készülnek már most jó néhány modern műhelyben a régióban, ha több ilyen borászat lenne, és netán szövetkezet, csodálatosan kiteljesedhetne az Kunsági borvidék hivatása és funkciója.
Írta: Tompa Imre
„Ez a kishitűség alföldi terroir-jelleg”-jegyezte meg igen viccesen kitűnő kolléganőnk (Nagy Zita Borgőz), amikor már a harmadik borász kezdte azzal, hogy igen, tudjuk, hogy az Alföld az csak az Alföld, nem tud, nem tudhat annyit, mint egy hegyaljai vagy vulkánbor. Teljesen felesleges szabadkozni és saját termőtájunkat ilyen kritikusan jellemezni, különösen az olyan szemléletű és tudású borászoknak, akiket alább röviden bemutatunk, mert ők pont olyan nyitottan és profin dolgoznak, mint hegyvidéki kollégáik bármely honi vagy külhoni borvidéken. Pláne, hogy inkább a klíma nehéz, nem a talaj. Van, aki szerint az Alföld tulajdonképpen nem csupán remek, magas mésztartalmú homok és lösz, hanem ásványok fövenye, mennyei üledék, az eső és a Tisza által a hegyekből kimosott ásványi tejszín, amihez képest Bordeaux szánalmas francúz iszap, trutyi, derítő, de ez is túlzás.
A Béla Borászat Imrehegyi dűlőkőn-dűnéken (75 hektár, 50 ezer palack) szupermodern technológiával törekszik a fajtajelleg kidomborítására érdekes szortimentjében, melyben riesling, nektár, ezerjó és pnot noir található, valamint kövidinka, cserszegi fűszeres, kékfrankos (rozé és primőr vörös), cabernet sauvignon és az olaszrizling jégbor. A Nektár 2011 intenzív virágcsokor, a komolyabb arcvonású, avaros, érett Riesling 2011-ben a távolból petroltónus integet, a visszafogott, csontszáraz, silleres kékfrankos tizenkettes rozé inkább férfiak öröme, a zárt, avaros, rózsillatot nyitó, édes-sós, karcsú Pinot Noir 2009 kiváló borocska, szelídebb, mint a dél-afrikai standon kóstolt vad, rozsomákszerű pinó, mely kiugrott a pohárból, konkrétan megharapta az ember orra hegyét, miközben füstöt és hússzagot árasztott (Hamilton Russel 2010). Szóval Béla Zoltán borai kiválóak, címkéi viszont nem tükrözik a borminőséget.
