BORFOLIÓ


A pince mélyéről: Vylyan Zweigelt 2000

A napokban e sorok írója átszervezte a BORIGO ízemlék készletének logisztikáját, ennek során egy régen elfeledett tételt vetett felszínre a vakszerencse. Talán sokan emlékeznek a 2000-es évek elejének kísérletező eufóriájára, amikor a magyar borászok tömegei szerették volna megtalálni a Szent Grált, vagyis azt a szőlőfajtát, amelyből igazán nagy helyi kvalitást lehet majd készíteni.
Írta: Borigo


Meg kell jegyeznünk, hogy e kísérletezés ma is tart, és be kell látnunk, hogy vörösborok esetében ma sem vagyunk sokkal közelebb a megoldáshoz. Talán a kékfrankos, talán a kadarka, talán az opesz és…. talán a Zweigelt. A nevét azért kell nagybetűvel írni, mert bizony személynév, Dr. Franz Zweigelt nemesítette Ausztriában a kékfrankos és a Szent Lőrinc keresztezésével 1922-ben. Ez a fajta korán érik, remek savgyűjtő (eleink össze is ültették a lágyabb oportóval, hogy már a szőlőben megcsinálják a küvét), de ha megterhelik, bizony vékonyka, savanya bort ad, foglalkozzon vele a birodalmi lépegető…

Persze hazájában, a Lajtán túl vannak azért ellenpéldák az előbbire, ezért aztán a Vylyan 1998-ban elhatározta, hogy nagy, érlelhető, hordóban fejlesztett bort készít a fajtából. Már az első is szép példája lett a fajtának, de aztán két évvel később, 2000 melege a savakat is szépen lekerekítette, és a pincészet bora ily módon tényleg bekerült az annalesekbe. Hamar el is fogyott, és tegyük a kezünket a szívünkre, azóta nem is nagyon hallottunk felőle. A Vylyan ugyan még sokáig minden évben piacra hozta e borát, de valahogy már nem a prémium kategóriában… Persze nem álltuk meg, felhívtuk Ipacs Szabó Istvánt, a Vylyan főborászát, hogy pár szót ő is mondjon a borról és elképzeléseikről: „A savai ragadtak meg minket, láttunk benne fantáziát, 1998-ban készítettük az elsőt egész fürtös feldolgozással, hidegmacerációval. Több tétel is nagyon szép lett, és annak ellenére, hogy csak pár ezer palackos mennyiségben készültek, kereskedelmileg nem értek el áttörést. 2002-ig ment ebben a vonalban, aztán a klasszikus kategóriában még pár évig. Mára már nincs egyáltalán, most az Ördög nevű borunkba házasítjuk és néha a rozé alapanyagába is kerül. Sajnos Magyarországon nincs presztízse, nem adnak érte annyi pénzt, mint bármilyen blendért."




Nos, most hogy megtaláltuk e tételt, teljesen felvillanyozott már a látvány is. Burgundi palack, olyan mint a pince pinot-jáé, egyszerű, elegáns fehér címke, szintén a hőskort idézi (és a fene tudja: nekem jobban tetszik, mint a mostaniak). A kíváncsiság azonnal úrrá lesz, de mindig úgy vagyok, hogy szinte sajnálom felbontani e leleteket. Elképzelem, ahogy a bor ott figyel a palackban, mint egy unatkozó, bezárt szellem, aztán jövők ÉN (hogy jövök én ahhoz), és egyszerűen csak kinyitom, nem kérdezek semmit… és megiszom. Amikor ő már 8 éve erre vár... Nos, azt hiszem az ilyen boroknak meg kell adni azt a tiszteletet, hogy egy kicsit elidőzzünk felettük. A kíváncsiság nagy úr, a tiszteletet jelentem megadtuk… Lássuk…
Illatában teljes simaság, vidám vörösáfonya és meggylekvár érezhető, ha vakon kóstolnám, egy percig sem gondolnám, hogy kilenc éves. Az azért érezhető, hogy nem fiatal, ott van egy kis föld, egy kis bőr és egy kis avar, de egyértelmű mentás hűvösség is. Az illat nem vastag, inkább elegáns. Ha megkóstoljuk, azonnal a savak élénksége tűnik fel, de ez nem durvaság, inkább a mennyiségre vonatkozik. A bor teste közepesnél nagyobb, koncentrációja dettó. Talán a struktrúra az, amin érződik a kor, egy egész kis luk már megjelenik középen. Tanninja csiszolt, de még mindig élettel teli. Arányai nagyon jók, nem a testre gyúr mint mostanában oly sokan, alkoholja 13. Összességében nagyon szép, már érett, csúcsán lévő bor, amelyben még ficánkolnak itt-ott a gyümölcsök is, de a palack hatása már mindent megmutat. Ami talán jobb már nem lesz, de nem is azonnal fogja kilehelni a lelkét. És: amit nagyon jó inni!

Kóstolva ezt a bort, azt gondoljuk, hogy a Zweigelttel való kísérletezést bárki bátran újrakezdhetné… Az ilyen tapasztalások miatt érdemes azt a bizonyos ízemlék készletet fenntartanunk.

Jelen cikk kizárólag a BORIGO Online Bormagazin oldalain érhető el.


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2021
BORFOLIÓ


A pince mélyéről: Vylyan Zweigelt 2000

A napokban e sorok írója átszervezte a BORIGO ízemlék készletének logisztikáját, ennek során egy régen elfeledett tételt vetett felszínre a vakszerencse. Talán sokan emlékeznek a 2000-es évek elejének kísérletező eufóriájára, amikor a magyar borászok tömegei szerették volna megtalálni a Szent Grált, vagyis azt a szőlőfajtát, amelyből igazán nagy helyi kvalitást lehet majd készíteni.
Írta: Borigo


Meg kell jegyeznünk, hogy e kísérletezés ma is tart, és be kell látnunk, hogy vörösborok esetében ma sem vagyunk sokkal közelebb a megoldáshoz. Talán a kékfrankos, talán a kadarka, talán az opesz és…. talán a Zweigelt. A nevét azért kell nagybetűvel írni, mert bizony személynév, Dr. Franz Zweigelt nemesítette Ausztriában a kékfrankos és a Szent Lőrinc keresztezésével 1922-ben. Ez a fajta korán érik, remek savgyűjtő (eleink össze is ültették a lágyabb oportóval, hogy már a szőlőben megcsinálják a küvét), de ha megterhelik, bizony vékonyka, savanya bort ad, foglalkozzon vele a birodalmi lépegető…

Persze hazájában, a Lajtán túl vannak azért ellenpéldák az előbbire, ezért aztán a Vylyan 1998-ban elhatározta, hogy nagy, érlelhető, hordóban fejlesztett bort készít a fajtából. Már az első is szép példája lett a fajtának, de aztán két évvel később, 2000 melege a savakat is szépen lekerekítette, és a pincészet bora ily módon tényleg bekerült az annalesekbe. Hamar el is fogyott, és tegyük a kezünket a szívünkre, azóta nem is nagyon hallottunk felőle. A Vylyan ugyan még sokáig minden évben piacra hozta e borát, de valahogy már nem a prémium kategóriában… Persze nem álltuk meg, felhívtuk Ipacs Szabó Istvánt, a Vylyan főborászát, hogy pár szót ő is mondjon a borról és elképzeléseikről: „A savai ragadtak meg minket, láttunk benne fantáziát, 1998-ban készítettük az elsőt egész fürtös feldolgozással, hidegmacerációval. Több tétel is nagyon szép lett, és annak ellenére, hogy csak pár ezer palackos mennyiségben készültek, kereskedelmileg nem értek el áttörést. 2002-ig ment ebben a vonalban, aztán a klasszikus kategóriában még pár évig. Mára már nincs egyáltalán, most az Ördög nevű borunkba házasítjuk és néha a rozé alapanyagába is kerül. Sajnos Magyarországon nincs presztízse, nem adnak érte annyi pénzt, mint bármilyen blendért."




Nos, most hogy megtaláltuk e tételt, teljesen felvillanyozott már a látvány is. Burgundi palack, olyan mint a pince pinot-jáé, egyszerű, elegáns fehér címke, szintén a hőskort idézi (és a fene tudja: nekem jobban tetszik, mint a mostaniak). A kíváncsiság azonnal úrrá lesz, de mindig úgy vagyok, hogy szinte sajnálom felbontani e leleteket. Elképzelem, ahogy a bor ott figyel a palackban, mint egy unatkozó, bezárt szellem, aztán jövők ÉN (hogy jövök én ahhoz), és egyszerűen csak kinyitom, nem kérdezek semmit… és megiszom. Amikor ő már 8 éve erre vár... Nos, azt hiszem az ilyen boroknak meg kell adni azt a tiszteletet, hogy egy kicsit elidőzzünk felettük. A kíváncsiság nagy úr, a tiszteletet jelentem megadtuk… Lássuk…
Illatában teljes simaság, vidám vörösáfonya és meggylekvár érezhető, ha vakon kóstolnám, egy percig sem gondolnám, hogy kilenc éves. Az azért érezhető, hogy nem fiatal, ott van egy kis föld, egy kis bőr és egy kis avar, de egyértelmű mentás hűvösség is. Az illat nem vastag, inkább elegáns. Ha megkóstoljuk, azonnal a savak élénksége tűnik fel, de ez nem durvaság, inkább a mennyiségre vonatkozik. A bor teste közepesnél nagyobb, koncentrációja dettó. Talán a struktrúra az, amin érződik a kor, egy egész kis luk már megjelenik középen. Tanninja csiszolt, de még mindig élettel teli. Arányai nagyon jók, nem a testre gyúr mint mostanában oly sokan, alkoholja 13. Összességében nagyon szép, már érett, csúcsán lévő bor, amelyben még ficánkolnak itt-ott a gyümölcsök is, de a palack hatása már mindent megmutat. Ami talán jobb már nem lesz, de nem is azonnal fogja kilehelni a lelkét. És: amit nagyon jó inni!

Kóstolva ezt a bort, azt gondoljuk, hogy a Zweigelttel való kísérletezést bárki bátran újrakezdhetné… Az ilyen tapasztalások miatt érdemes azt a bizonyos ízemlék készletet fenntartanunk.

Jelen cikk kizárólag a BORIGO Online Bormagazin oldalain érhető el.


« Vissza az előző oldalra