BORVIDÉKEK


Móri Borvidék

Írta: Borigo


Földrajzi elhelyezkedése
Két hegység, a Vértes és a Bakony között húzódik meg a festői szépségű Móri árok. Itt terül el a mindössze hat települést magába foglaló borvidék.
A borvidék területe : 2000 Ha (ebből 1500 Ha I. osztályú)
A szőlővel betelepített terület : kb. 800 Ha
A borvidék települései : Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám, Söréd, Zámoly




A borvidék adottságai
Éghajlata általában a Dunántúl északi részeire jellemző és hazai viszonyainkat tekintve közepes értékű a szőlőtermesztésre. A hegyek, dombok déli, délnyugati oldalain a kedvező mezo- és mikroklíma viszonylag jó termőhelyi viszonyokat alakít ki. Talaját fő tömegében löszön, mészkőtörmelékkel kevert löszön, dolomiton kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, rendzina, löszfelületek és oligocén homok. A borvidék sajátos fekvése miatt igen szeles, ez a gombabetegségek jelentős visszaszorulását eredményezi.
A borvidék története
Bizonyíthatóan a rómaiak alapozták meg a szőlőtermesztést, amit az Avarok is folytattak. A honfoglaláskor már lakott település volt a mai Mór helyén. Ide telepedett le a honfoglaláskor Árpád törzse. A települést I. László király 1080 körül az egri püspökségnek adományozta. 1327-ben Károly Róbert Csókakő várához csatolta, ami a Csák nemzetségbeli Csák Péter és Csák István birtokában volt. A XIV. századi iratok már rendszeresen említik a szőlőt. A kódexek tanúsága szerint a vidék szőlőkultúrája a XVI. századig szépen fejlődött. Ezt a kort úgy jellemzik, hogy a megtermett bor sok, a jó ivóvíz pedig kevés. Ezért a legtöbb helyen - védekezvén a betegségek ellen is - rászoknak a borivásra. A török hódoltság akasztotta meg itt is a fejlődést. A felvonuló csapatok pusztítási miatt a vidék csaknem elnéptelenedett. Emiatt pusztultak el szőlői is. A XVIII. század tehát már nem annyira folytatása a régi szőlőkultúrának, hanem megalapozási időszaka egy új gazdasági korszaknak. Valószínűleg ekkor találkozott és forrott össze a borvidék és az Ezerjó története. Az elpusztult, elmenekült lakosság helyett német telepesekkel népesült be a vidék. Ekkor telepedtek le Mórott a Kapucinusok is, akik a környék legjobb szőlőművelői lettek. A múlt században a borvidék jelentősége egyre növekedett. Volt időszak, amikor a nagy külföldi kereslet folytán a tokaji borok után a móri borokat értékesítették a legmagasabb áron. A filoxéra kevesebb gondot okozott, mint a kötöttebb talajú borvidékeken, bár így is kipusztította a szőlők 80%-át. 1901-ben kérvényezte Mór község képviselőtestülete, hogy "Mór és vidéke, mint önálló borvidék szerepelhessék", mert addig a Neszmélyi borvidékhez tartozott.


A Lamberg kastély Móron



« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2021
BORVIDÉKEK


Móri Borvidék

Írta: Borigo


Földrajzi elhelyezkedése
Két hegység, a Vértes és a Bakony között húzódik meg a festői szépségű Móri árok. Itt terül el a mindössze hat települést magába foglaló borvidék.
A borvidék területe : 2000 Ha (ebből 1500 Ha I. osztályú)
A szőlővel betelepített terület : kb. 800 Ha
A borvidék települései : Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám, Söréd, Zámoly




A borvidék adottságai
Éghajlata általában a Dunántúl északi részeire jellemző és hazai viszonyainkat tekintve közepes értékű a szőlőtermesztésre. A hegyek, dombok déli, délnyugati oldalain a kedvező mezo- és mikroklíma viszonylag jó termőhelyi viszonyokat alakít ki. Talaját fő tömegében löszön, mészkőtörmelékkel kevert löszön, dolomiton kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, rendzina, löszfelületek és oligocén homok. A borvidék sajátos fekvése miatt igen szeles, ez a gombabetegségek jelentős visszaszorulását eredményezi.
A borvidék története
Bizonyíthatóan a rómaiak alapozták meg a szőlőtermesztést, amit az Avarok is folytattak. A honfoglaláskor már lakott település volt a mai Mór helyén. Ide telepedett le a honfoglaláskor Árpád törzse. A települést I. László király 1080 körül az egri püspökségnek adományozta. 1327-ben Károly Róbert Csókakő várához csatolta, ami a Csák nemzetségbeli Csák Péter és Csák István birtokában volt. A XIV. századi iratok már rendszeresen említik a szőlőt. A kódexek tanúsága szerint a vidék szőlőkultúrája a XVI. századig szépen fejlődött. Ezt a kort úgy jellemzik, hogy a megtermett bor sok, a jó ivóvíz pedig kevés. Ezért a legtöbb helyen - védekezvén a betegségek ellen is - rászoknak a borivásra. A török hódoltság akasztotta meg itt is a fejlődést. A felvonuló csapatok pusztítási miatt a vidék csaknem elnéptelenedett. Emiatt pusztultak el szőlői is. A XVIII. század tehát már nem annyira folytatása a régi szőlőkultúrának, hanem megalapozási időszaka egy új gazdasági korszaknak. Valószínűleg ekkor találkozott és forrott össze a borvidék és az Ezerjó története. Az elpusztult, elmenekült lakosság helyett német telepesekkel népesült be a vidék. Ekkor telepedtek le Mórott a Kapucinusok is, akik a környék legjobb szőlőművelői lettek. A múlt században a borvidék jelentősége egyre növekedett. Volt időszak, amikor a nagy külföldi kereslet folytán a tokaji borok után a móri borokat értékesítették a legmagasabb áron. A filoxéra kevesebb gondot okozott, mint a kötöttebb talajú borvidékeken, bár így is kipusztította a szőlők 80%-át. 1901-ben kérvényezte Mór község képviselőtestülete, hogy "Mór és vidéke, mint önálló borvidék szerepelhessék", mert addig a Neszmélyi borvidékhez tartozott.


A Lamberg kastély Móron



« Vissza az előző oldalra