ALAPOK

A világ boriskolái

Ezekre az ismeretekre elsősorban a borkészítéssel foglalkozóknak van szüksége. Az az amatőr borkedvelő, aki csak kedvenc borait szeretné jobban megérteni és összehasonlítani a többivel, szintén válogathat a képzések között. Laza, oldott hangulatú „beszélgessünk a borról” kurzusoktól a sommelier képzésig (amit persze bárki elvégezhet) mind rendelkezésünkre állnak. Legnagyobb részükről csak jót mondhatunk, a szolgáltatás a célcsoportnak jól megfelel.
De kinek van szüksége bor-oktatásra? Elsősorban a (jövendő) borkereskedőnek. Ha ő rendelkezik is sok szakmába illő ismerettel, azt egyszer rendszerezni kell. Ennek pedig egyetlen célszerű formája van, a vizsgaköteles tanulmányok folytatása. A kereskedővel szinte azonos mértékben szükséges a borismeret a gasztronómiában tevékenykedőknek, legyenek azok felszolgálók, szakácsok vagy étteremvezetők. A reklámszakember, a marketinges, az újságíró, amennyiben ismeretei nem rendszerezettek, könnyen kerül kínos helyzetbe… Emlegethetnénk még a dietetikust, a belső építészt, no meg a borgyűjtőt, s ennyi tán elég is.

A bortermelésben élenjáró országokban biztos, hogy eredményesen űzik ezt az oktatást-képzést. Csak hát félő, hogy az ő tárgyilagosságuk csorbát szenved. Ki az, aki feltehetően semleges? Aki ott él, ahol a fogyasztás dominál. E tekintetben múltjából és helyzetéből adódóan Anglia van optimális pozícióban. Itt alakult ki a hozzáértők serege, s jött létre az intézményes oktatás még a 19. században.
Ma a londoni székhelyű Wine and Spirit Education Trust (WSET) az az egész világot behálózó intézmény, amelynek legelfogadottabb az oktatási anyaga valamint rendszere, és legtekintélyesebbek a bizonyítványai.
Az oktatás négy szinten történik, amelyek zöme már Magyarországon is elvégezhető.
Alapkurzusuk csak egy napos és az alapfogalmak megismeréséhez elegendő. Ezt végzik el kötelezően az angliai felszolgáló tanulók, kereskedősegédek és más érdeklődők. Ennyivel azonban nem lehet beérni azokban az országokban, ahol jelentős bortermelés folyik, mint például Ausztriában vagy nálunk. Mivel a következő szintek tanterve akár zsúfoltnak is mondható, a hazai borismeretek megtanulására az egyetlen alternatíva a kibővített bázistanfolyam. Bizonyítványát nálunk a Borkollégium jegyzi.
Az intermediate course, azaz köztes szint kóstolástechnikát és szőlőfajta-ismeretet, alapvető borstílusokat és gasztronómiai kérdéseket oktat. Oktatási nyelve egyelőre csak magyar. A fontos országokat azokon a szőlőfajtákon keresztül mutatják be, amelyeknek az a hazája: Németország – rizling, Franciaország – cabernet, merlot, pinot fajták. De már a syrah-t Ausztrália is erősen képviseli. A Borkollégiumban ez 2x3 napos képzés, s a magyarul vizsgázók a Borkollégium oklevelét kapják. A londoni bizonyítványért angolul kell vizsgázni.
Az advanced course, azaz haladó tanfolyam magas szintű kóstolástechnikát követel meg, szőlőtermesztési és borkészítési ismereteket oktat, és részletesen tanítja a világ országainak borvidékeit, borstílusait. Az oktatás magyar nyelven történik, de a segédanyagok jelentős része idegen nyelvű. Vizsgázni magyarul is lehet, de érdemes angolul vizsgázni annak, aki bírja a nyelvet. Ez az oklevél londoni pecséttel már szakmunkás-képesítésnél magasabb szintet igazol. Az oktatás időtartama 3+3+1 nap.
A diploma kurzus, melyet a világon (Anglián kívül) csak 16 helyen lehet hallgatni, két éves és a felsőoktatásban szokásos szinten közli a jelentős ismeretanyagot. Költsége 3 000 € közeli összeg. A hazai képzésben ezt is magyarul lehet majd hallgatni, sok angol nyelvű konzultációval. Az első tanfolyamra 2007-ben lehet beiratkozni, vizsgát tenni csak angolul érdemes. (Érdemes, merthogy tetemes felárral mindez német nyelven is elérhető.) A diplomával a nemzetközi borakadémikus cím is jár. A szaklapok tele vannak az ilyen képzettségű egyének számára felajánlott állásokkal.


Még röviden a WSET-nél maradva tudni kell róluk, hogy a 2. szinttől felfelé a vizsgázni szándékozókat be kell jelenteni Londonban. Onnan jelöltszámot küldenek, majd a vizsgadíj befizetése után az oktatóbázis vizsgabiztosa (examination officer) megkapja a kérdéseket. Ezeket páncélszekrényben kell őriznie és csak a vizsga napján, a hallgatók előtt bonthatja fel. (Az oktatók nem lehetnek jelen a vizsgán!) Az elkészült vizsgadolgozatokat Londonba kell küldeni elbírálásra. Onnan előbb értesítést, majd a sikeres vizsgázóknak oklevelet küldenek. Meggyőződésünk, hogy az ismertetett és itt le nem írt aprólékos rendszabályok nem a bürokrácia megnyilvánulásai, hanem a lehetséges legnagyobb biztonság elérésére vannak. Csak így lehet egy világhálózatot kézben tartani és a diplomák erkölcsi értékét megóvni.
Nem tartozik ide szorosan, de jó tudni: WSET diplomával felvételi vizsga nélkül lehet jelentkezni a Master of Wine vizsgasorozatra. Ez nem képzés, bár sok konzultációt tartanak. Csak a vizsgákat kell letenni, szakdolgozatokat írni és rengeteget kóstolni. Költsége igen magas és csak azok jelentkezhetnek, akiknek bármilyen egyetemi diplomájuk van. Ezzel bizonyítható ugyanis, hogy a jelentkező alkalmas nagymennyiségű, magas szintű ismeret befogadására.
Az MW-címre pályázóknál a vizsgákat első nekifutásra sikeresen elvégzők aránya az indulók negyedénél is kevesebb (ez a diplománál kb. az indulók fele, az ezt megelőző szinteknél 20 % körüli a vizsgaismétlők aránya). Az MW-címet általában 3-5 év alatt szerzik meg a pályázók. Különleges tehetségeknek elérhető időminimum a 2 év. Az MW-k száma világszerte 230 körül van. Néha olyan érzésünk támad, hogy mesterségesen alacsonyan akarják tartani a testület létszámát. Körülbelül ennyi a Nobel-díjasok száma is, csak oda jelölnek valakit, itt pedig verejtékes munkával szerzik meg a nagy tisztelettel övezett címet.