AKTUÁLIS

Az év meglepetése 2021: Nem Kicsi

2021 decemberében nem sikerült Gáborral közös időpontot találni a beszélgetésre, ezért erre januárban került sor. Nagyharsányi, végtelenül egyszerű, nem is igazán nagy pincéjében évi 50-70 ezer palackot képes készíteni arról a 11 hektárról, ami immár beállt alapot képez. Pedig 1989-ben úgyszólván nincstelenül érkezett a család Erdélyből (konkrétan Szilágysomlyóról), a kertészmérnök édesapát a vakszerencse vezérelte Villányba. Ma is ő a szőlészet motorja, az pedig még a tüchtig Villányban is legendás, ahogy az ő szőlőik kinéznek. E januári estén Gábor kisfiával érkezett a pincébe, aki elhatározta, hogy márpedig ő újságban fog szerepelni…

BORIGO: Vágjunk a közepébe: Hogy sikerült átvészelned a járványt, hiszen a Te boraid elsöprő többsége a gasztronómiába megy?

Kiss Gábor: Volt megijedés, hiszen a járvány kitörésének pillanatában elvesztettük a piacunk 70%-át. Erre úgy reagáltunk, hogy létrehoztunk az alapborok és a prémiumok közé egy klasszik kategóriát, fajtaborokat, franc-t, sauvignon-t, merlot-t. Ezekkel 2020 szeptemberében jöttünk ki és a vidéki gasztrót céloztuk meg vele, mert az még élt. Mivel ezeket a borokat a prémium kárára házasítottuk, nagyon jó ár-érték arányt kapott velük a fogyasztó, így aztán mind a vendéglátásban, mind a vinotékák polcain jól fogytak, olyannyira, hogy 2021-ben kifogytak a készleteink.

BORIGO: Szerinted min múlik az, hogy az egyik pincészet ilyen jó helyzetbe tud kerülni még egy válságban is, a szomszédja meg szenved?

KG: A márka erősségén múlik. Én a nevet, a saját nevemet mindig úgy képviseltem, mondjuk ki, megalkuvás nélkül, hogy az a fogyasztó fejében egy magas polcra kerüljön. És szerencsére nem csak a fogyasztóéban, hanem a szakmáéban is. Ezért aztán mikor kitört a pánik és 2020-ban, életemben először belementem egy áruházi in-out akcióba, azonnal tárt karokkal fogadták a boromat és ez megoldotta a helyzetet. Nagyon erősen kell építeni és képviselni a márkát, ez az ilyen helyzetekben mutatkozik meg igazán.




BORIGO: Nagyon erősen a bordeaux-i fajtákra koncentrálsz, ez köztudott. De látom, hogy van kékfrankosod is… Hogy állsz most hozzá ehhez?

KG: Van egy kevés kékfrankosom, portugieserrel már nem foglalkozom. A 2021-es kékfrankos nagyon szép, minden bizonnyal megmutatom önállóan is. Engem viszont most nem a fajtakérdés izgat leginkább, hanem a stílus kérdése, és ebben lesz változás.

BORIGO: Változás? Miért? A te boraid az iskolapéldái a feszes, precíz, modern vörösbornak…

KG: Az utóbbi években az vált a meggyőződésemmé, hogy rövidebb ideig érdemes érlelni a borokat hordóban. A középkategóriáig bezárólag az kell, hogy legyen a célunk, hogy az éretten leszedett, kiváló gyümölcsből (amibe akár a 14-es alkohol is belefér) annak épp ezt a tulajdonságát mutassuk meg, vagyis a gyümölcsöt. Ebben a kategóriában fontos még a fajtajelleg is, ennek a megmutatása is cél. Legyen tartalmas, testes, harapható.

BORIGO: Ez azt jelenti, hogy a középkategória meg is marad hosszútávon?

KG: Igen, de korlátozottan. A cabernet franc, amiből a legtöbb területünk van, mindenképpen, kisebb mennyiségben a sauvignon is. És természetesen marad a Rouge is, mint belépőbor. De a pince fő célja nem fog változni, érlelhető, nagy vörösborokat szeretnék előállítani a prémium kategóriában.

BORIGO: Végül is ezekkel a borokkal nyerted a BORIGO címet is… (A 2017-es Enigma Merlot és Signal Cabernet Sauvignon 94 pontot, a Code Cabernet Franc 91 pontot kapott a 2021. áprilisi tesztjeinken. – BGB) De hogy a témánál maradjunk: A prémium kategóriában is tetten érhető lesz ez a stílusfinomítás:

KG: Igen. Ugye alapjában az a helyzet, hogy mostanra álltak be igazán a szőlőink (már nyolcéves a legfiatalabb is…) és mostanra ismertük ki őket teljesen. Így már a művelés közben el lehet dönteni, hogy melyikből mi képes lenni a végén, és úgy is csináljuk. Eleve például franc-ból hatféle klónunk van, merlot-ból három. A kiismerés, a klónok jól-kezelése és az érlelési tapasztalat hozza össze a fejemben, hogy miképpen szeretnék továbbmenni. Tűpontosan tudom már, hogy mit szeretnék. Az idősebb szőlő gyümölcsösségét össze sem lehet hasonlítani a fiataléval, és ezt sokkal inkább szeretném megmutatni, és éppen ezért sokkal kevesebb hordónyomot szeretnék a boraimban.

BORIGO: Ez nyilván hordó kérdés is. Milyen hordóknál maradtál végül?

KG: Francia 500 litereseket használok, és mivel jó a pincém, sokáig megmaradnak, kevés újat kell csak vennem. De itt is képbe kerül a tapasztalat: Már tudom, hogy melyik fajtához, melyik területhez melyik gyártó, melyik pörkölés működik legjobban.




BORIGO: Ez érdekes, mert a 2017-es boraid esetében is (és történelmileg is) a Code volt a legmarkánsabb tannint mutató borod. Ez is fog változni?

KG: Finomodik. A Code az Code, annak ez a férfias stílus a sajátja és ez biztosítja számára a hosszú életet is. Mostanában elég sokat kóstolok vissza belőlük, és például 2009-ből a legszebb ez a fajta, mert – és kapaszkodj meg – nem volt pénzünk elég hordóra, és ezért a nagy része tartályban maradt, megőrizve a gyümölcsösséget! A bor nagyságát mindig az érlelhetőség mutatja meg, éppen ezért egyre többet töltök magnumba is.

BORIGO: Ha jól értem mindazt, amit elmondasz, alig negyven évesen eljutottál oda, hogy megvannak az alapok, a tudás, a tapasztalat. Ebbe akár bele is lehetne kényelmesedni…

KG: Az új célok mindig adják magukat, nem is kell keresni a kihívást. De valóban: Mindenünk megvan ahhoz, hogy hosszútávon kiváló borokat készítsünk. Megvannak az alapjaink. Sajnos épp azt látom, hogy sokan a tetejétől lefelé építik a házat, előbb van kommunikáció, mint teljesítmény. Szerencsére nekem az utóbbival gyakorlatilag nem is kell foglalkoznom, a borok beszélnek helyettem.