Hetvenöt éves Tornai Pincészet
Magyarországon ritka az olyan borászat, amely 75 évre visszamenőleg képes magát megfogalmazni. A Tornai Pincészet ilyen, és ezt a jeles évfordulót komolyan meg is ünneplik. A hét és fél évtized nem mindennapi fordulatairól beszélgettünk Tornai Tamás tulajdonossal, de szóba került a Somló története, és az is, miért fontosak a nemzetközi elismerések.
Írta: Bányai Gábor Botond
BGB: Édesapád, Tornai Endre meghatározó figura volt a Somlón.
TT: Igen, sokat tett a Somlóért. Már 1980-ban létrehozta például a Somlói Baráti Kört, ami egy valódi civil szerveződés volt, az egyik első a szocialista Magyarországon. Több vállalatvezetőt és tanácselnököt is sikerült bevonnia, akik így, együtt sokat tudtak tenni a hegyért. Például elkészítették az 1715-ös hegyrendelet, a legújabb kor első minőségi szabályozásának modernizált változatát. Apám idén lenne 100 éves, ez is egy fontos évfordulónk az idén.
Tornai Endre (balra) és felesége Linka (középen)
BGB: Hogyan került a Tornai család 1946-ban a Somlóra?
TT: Nagyapám zsidó családba született, Badacsonyban voltak területei. 1942-ben egy jó barátja, egy pápai ügyvéd azt javasolta neki, hogy az elvételt megelőzendő, adja a tulajdonába a földeket, és ha majd ez az egész véget ér, visszaadja… A háború véget ért, de sem az ügyvéd, sem a nagyapám nem élte túl. Aztán apámnál jelentkezett az ügyvéd fia, hogy visszaadná a területet, de apám nem kérte vissza, inkább a Somlón vásárolt másikat 1946 tavaszán. Így kezdődött a Tornai család története a hegyen.
A Somlón jelentősek voltak az egyházi, nemesi birtokok, ezeket nem sokkal ezután államosították, létrejött az Állami Gazdaság. A mi birtokunk is túl nagynak bizonyult, ezért négy részre darabolták, hivatalosan csak 1600 négyszögöl maradhatott meg. Később ránk, a gyerekeire íratta ezt is, hogy ne vegyék el, így lettem én már 1958-ban, kisgyerekként szőlőbirtokos.
BGB: Hogy lehetett gazdálkodni az ötvenes-hatvanas években?
TT: Szőlőt műveltünk, abból bort készítettünk, és azt eladtuk az állami meg szövetkezeti felvásárlóknak. Ez egy fejlődőképes modellnek bizonyult, főleg a szovjet export megindulása után. A bort termelő települések gazdagodni kezdtek, főleg az alacsony költséggel termelő alföldiek. Nekünk ennyire nem ment jól, de például apám telepítette az első kordonos, kis térállású szőlőt a Somlón, és 1974-ben már a pincét is bővíteni kellett. Fiatalként én magam is kitaláltam mindenfélét a munka könnyebbé és jobbá tételéért, bogyózót, traktort készítettem, villamosítottam a darálót…
1982-ben apám nyugdíjba ment, és elhatározta, hogy kezdjünk el palackozni a borunkat. Akkor nagyon eretnek gondolat volt, hogy egy magántermelő saját nevén hozzon forgalomba bort. A ’82-es olaszrizling lett az első palackozott borunk, amely különleges minőségű lett az OBI-nál. A helyi rajztanár tervezte a címkéjét, és sorszámozva került forgalomba.
BGB: De hova lehetett eladni?
TT: Eleinte persze senki nem akarta megvenni, hisz nem volt rá kialakult gyakorlat… Bevittük a Csemegéhez meg a Pannónia Vendéglátó Vállalathoz is, de az illetékesek egyszerűen nem mertek dönteni. Az utóbbinál végül eljutottunk a vezérigazgatóhoz, aki behívatta a párttitkárt, és ő szerencsére engedélyezte, hogy egy maszektól vásároljanak. Aztán a MALÉV is bevette a járataira, és így elég jól átvészeltük a Gorbacsov által 1985-ben bevezetett alkoholtilalmat. Pedig a magyar borpiac már akkor összeomlott, nem várta meg a rendszerváltást.
BGB: És hogy ment végben a rendszerváltás?
TT: Izgalmasan. Lassanként gyarapodtunk, aztán a 90-es évek közepén eladóvá vált egy 18 hektáros, a rendszerváltáskor „kimentett”, a korábbi uradalmi, egyházi területekből álló szőlő, amit sikerült megvásárolnunk. Ez lett az új birtok fundamentuma. Persze újra kellett telepíteni, dönteni kellett a fő fajtáról, ki kellett találni a feldolgozást, aztán meg kellett szervezni a kereskedelmet. Apám a juhfarkot választotta, viszont ennek a fajtának csak sztorija volt, termelési háttere – szaporítóanyag és tudás – nem. Szerencsére apám jó barátja volt Bakonyi Karcsi bácsinak, akinek a segítségével klónszelekciót végeztek, majd törzsültetvényt hoztak létre. A feldolgozásban is nagyot vállaltunk, hiszen nálunk lett először a Somlón kóracélos erjesztés. Ki kellett lépnünk a komfortzónánkból, és a „falu is a szájára vett”…
A piacon az áttörést a 2001-es hárslevelűnk hozta, amely az első nagy nemzetközi díjat nyerte, és egyben belépést biztosított a kanadai piacra. Azóta is az export viszi előre a pincészetet, no meg a vendéglátás, amit 2010-ben építettünk ki.
Tornai Tamás
BGB: Apropó borverseny: Az utóbbi években Somló felértékelődött a külföldi piacokon, ami részben épp a Tornai Pincészet remek borverseny-szerepléseiből is adódik. Hogy látod ezek jelentőségét?
TT: Nagyon fontosak az eredmények, hiszen a prémium kereskedők kifejezetten figyelik ezeket, és jelentkeznek, ha folyamatosan jól szerepelünk. Sőt, a vevők is figyelik, volt olyan, hogy egy fogyasztó beszélte rá a kereskedőjét, hogy vegyen a borunkból.
Majd’ 20 éve folyamatosan jönnek a komoly elismerések, 2021 pedig különösen sikeres év: a három legnagyobb világversenyre különböző 3-3 bort küldtünk, és mindegyik díjazott lett, 5 arany 3 ezüst és 1 bronzérmet kaptunk.
A legbüszkébbek az évek során kapott International Wine Challenge és a Decanter aranyainkra vagyunk, hiszen ezeken a versenyeken több, egymástól független zsűri is megkóstolja a bort, mire aranyérmes lehet. Az IWC-n az utóbbi hat évben négyszer ráadásul Trófea-díjat is kaptunk, vagyis az aranyérmeseknek szervezett külön versenyben a mi borunkat választották kategória-győztesnek.
Bátorítjuk is a többi somlói termelőt, hogy vegyen részt borversenyeken, hiszen a tömeg, a sok jó szereplés az egész borvidék ázsióját növeli. Fontos az együttműködés és a közös fellépés, a Budapesti Borfesztiválon például már közös standdal jelenünk meg.
A fenntarthatóság különösen fontos nekünk itt a hegyen. És ez nem csak abból áll, hogy a környezetünket a lehető legkisebb mértékben zsákmányoljuk ki, hanem abból is, hogy olyan üzletpolitikát folytatunk, ami biztosítja a fennmaradást, gazdagítja a környezetet, és megélhetést ad sokaknak. Csak így tudjuk továbbadni az a kultúrát, amit örököltünk.
A Tornai Pincészet jelentősebb nemzetközi díjai:
