Vigyázó szemeiteket Tokajra vessétek!
„Tokaj Csipkerózsika-álmából ébredezik. A sötét, rémálmokkal teli éjszakát éppen legyőzi a botrytiszt tápláló páradús hajnal, az oszló ködben a termelők fáradtságosan, de talán helyesen, rátaláltak a jó útra. Nehéz, munkával teli napra virradt, mely alkonyán Tokaj most már örökre fénylő csillaga fogja beragyogni az eget, utat mutatva minden borvidéknek, melyek most még a kilátástalanságból szemlélik az eseményeket.”
Írta: Borigo
De tegyük félre a költői képek megfogalmazását, és nézzünk túl az általános világgazdasági recesszión. (Bár lehet, hogy sok gazdasági szakember számára most éppen vigaszt fog jelenteni néhány palack értékes bor elfogyasztása.) Van néhány apróság, melyre rá szeretnék világítani e szösszenetben. Elsőként Caroline Gilby MW írását említeném a 2008. júliusi angol Decanterben. Több oldalon keresztül elmélkedik Tokajról, lényegében azt fogalmazza meg, hogy az aszúk szépek, de a nagy durranás a száraz furmint (A Szepsy Szent Tamás 2003 és 2005 öt csillagot kapott, és rengeteg négy csillagos minősítést is kiosztott). Másodsorban a IX. Pannon Bormustra Champion Nagydíjas borát említeném, a 2006-os Árvay Istenhegyi Furmintot. Mily meglepetés, a zsűriben helyet foglaló két MW (Caroline Gilby és Angela Muir) közül az előbbi, ismét szuperlatívuszokban beszélt a száraz tokajiról. A nyár harmadik momentuma pedig az, hogy Jancis Robinson MW előkapta egy évvel korábbi, magyar borokról írt kóstolási jegyzeteit, pontozott, és véleményezett. Ezek szerint a rajnai rizling és a chenin blanc mellet a furmint a harmadik legérdekesebb fajta a világon, mely egyaránt alkalmas kiváló száraz és édes borok készítésére (utóbb kiderült, hogy ezek a gondolatok nem teljesen az ő fejéből pattantak ki, de a termőhely, és a furmint szempontjából ennek semmilyen jelentősége nincs).
Mintha láttam volna már ezt a filmet! A kilencvenes évek elején kezdték filmezni Dél-Magyarországon, részleteket vetítettek már belőle, a villányi és szekszárdi vörösborról szól, látjuk, sikertörténet. Sokan nem hittek benne, zsákutca, vegyi művek, és hasonló kifejezések hagyták el a szkeptikusok száját, akik mára szerencsére egyre kevesebben vannak. Persze akad itt is még rengeteg tennivaló, de az irány vélhetően jó, a film vége csakis happy-end lehet.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban látogatok Hegyaljára. Látom, hogy hegyoldalakat hódítanak vissza, ültetvényeket újítanak fel, Mád és Tokaj virágzik, düledező pincéket és kúriákat restaurálnak, sorolhatnám a végtelenségig az elkezdett munkákat, és az eredményeket. És nyilván az a legfontosabb, hogy a tudás, a tapasztalat és a jó értelemben vett technológiai lehetőségek birtokában egyre jobb borok születnek. Olyanok, melyek legalább annyira megmozgatják a nemzetközi szaktekintélyek fantáziáját (lásd a bevezetőben), mint amikor Broadbent úr azt mondta, hogy a cabernet franc Villányban végre megtalálta a hazáját.
Most már nagy számban vannak olyan tokaji száraz borok is, melyek négy csillagos minősítésűek (80-89 pont), de egyre gyakrabban merünk öt csillagos pontszámot is adni (mondtam, hogy láttam már ezt a filmet!). Az út mellett árult pille palackos förmedvények, pedig hamarosan el fognak tűnni, az idő ezt a kérdést is megnyugtatóan fogja rendezni. Nem lehet más út, csak a minőség felé fordulás.
Megjelent a BORIGO Magazin 2008. decemberi számában.
