LECSENGÉS


Iuventus Villányus

Írta: Borigo


Most, hogy visszakaptam a jogsimat, ideje lesz valami másról írni. Iuventus ventus – írtuk februári számunk címlapjára, és jól tettük. Már akkor is sejtettük, hogy kiszabadítjuk a szellemet a palackból, hiszen a megjelenéssel egyidőben már meg is kérdezték tőlünk, hogy miért pont ezen tizenhárom borászatot mutattuk be?

A válasz az, hogy „mert valahol el kellett kezdeni”. Nem sok optimizmusra okot adó dolog akad széles e hazában, nos, a fiatal magyar borászok egészen biztosan közéjük tartoznak. És hogy miért jutott ez újra eszembe? Elmondom.

Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy megint mi szerkeszthetjük a Villányi Borvidék éves magazinját, szeptemberben elkészül, ingyenes lesz megint, érdemes lesz keresni, ez itt a reklám helye… A magazin jelentős része villányi fiatalokkal lesz tele, mert kiderült, hogy annyian vannak, hogy Karasicát lehet velük rekeszteni, és ráadásul valami véletlen(?) folytán szinte mind egyidősek, kábé 26 és 32 között, úgy is mondhatnánk, hogy Kis Generáció, ha a ez az elnevezés már nem lenne foglalt a mai negyvenesek által.

Mert nyilván sokan ismerik Gere Andit, Attilát, Zsoltot és Vikit, sőt Bock Valért, ifj. Polgár Zoltánt és Katalint is, de minden bizonnyal Jekl Flóra és Blum Bea neve is mond valami. De tudja-e valaki, hogy kicsoda Nitt Aletta? Vagy Rácz Lilla? Vagy Ruppert Ákos, Riczu Tamás, Gaál Dóra, Bakonyi Péter, Lelovits Tamás, Haraszti Ferenc? Ugye nem? Nos, van egy jó hírünk. Az utóbbi nevek is mind-mind fiatal pincészeteket takarnak, mégpedig szakmailag tökéletesen képzett kivitelben, csak néhány év és Villány egy újabb réteggel gazdagodik, a látvány szerint létrejön egy sor garázsborászat, melyeket mind fiatalok tulajdonolnak.

Néhány éve mindenki azt hangoztatta, hogy Villánynak az lesz a szerencsétlensége, hogy a magas befektetési hajlam miatt kialakul egy koncentráció, amelynek a végére vagy két tucat pincészet marad csak, izgalommentessé téve a borvidéket. A jelek szerint ettől nem kell félni. A meglévő negyven-ötven árutermelő borászat száma nemhogy nem csökken, hanem növekszik, és tulajdonképpen ez a lényeg.

Megjelent a BORIGO Magazin 2008. augusztusi számában.


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2021
LECSENGÉS


Iuventus Villányus

Írta: Borigo


Most, hogy visszakaptam a jogsimat, ideje lesz valami másról írni. Iuventus ventus – írtuk februári számunk címlapjára, és jól tettük. Már akkor is sejtettük, hogy kiszabadítjuk a szellemet a palackból, hiszen a megjelenéssel egyidőben már meg is kérdezték tőlünk, hogy miért pont ezen tizenhárom borászatot mutattuk be?

A válasz az, hogy „mert valahol el kellett kezdeni”. Nem sok optimizmusra okot adó dolog akad széles e hazában, nos, a fiatal magyar borászok egészen biztosan közéjük tartoznak. És hogy miért jutott ez újra eszembe? Elmondom.

Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy megint mi szerkeszthetjük a Villányi Borvidék éves magazinját, szeptemberben elkészül, ingyenes lesz megint, érdemes lesz keresni, ez itt a reklám helye… A magazin jelentős része villányi fiatalokkal lesz tele, mert kiderült, hogy annyian vannak, hogy Karasicát lehet velük rekeszteni, és ráadásul valami véletlen(?) folytán szinte mind egyidősek, kábé 26 és 32 között, úgy is mondhatnánk, hogy Kis Generáció, ha a ez az elnevezés már nem lenne foglalt a mai negyvenesek által.

Mert nyilván sokan ismerik Gere Andit, Attilát, Zsoltot és Vikit, sőt Bock Valért, ifj. Polgár Zoltánt és Katalint is, de minden bizonnyal Jekl Flóra és Blum Bea neve is mond valami. De tudja-e valaki, hogy kicsoda Nitt Aletta? Vagy Rácz Lilla? Vagy Ruppert Ákos, Riczu Tamás, Gaál Dóra, Bakonyi Péter, Lelovits Tamás, Haraszti Ferenc? Ugye nem? Nos, van egy jó hírünk. Az utóbbi nevek is mind-mind fiatal pincészeteket takarnak, mégpedig szakmailag tökéletesen képzett kivitelben, csak néhány év és Villány egy újabb réteggel gazdagodik, a látvány szerint létrejön egy sor garázsborászat, melyeket mind fiatalok tulajdonolnak.

Néhány éve mindenki azt hangoztatta, hogy Villánynak az lesz a szerencsétlensége, hogy a magas befektetési hajlam miatt kialakul egy koncentráció, amelynek a végére vagy két tucat pincészet marad csak, izgalommentessé téve a borvidéket. A jelek szerint ettől nem kell félni. A meglévő negyven-ötven árutermelő borászat száma nemhogy nem csökken, hanem növekszik, és tulajdonképpen ez a lényeg.

Megjelent a BORIGO Magazin 2008. augusztusi számában.


« Vissza az előző oldalra