Zéró

Komoly gond van ebben az országban.

Erre most jöttél rá, naiv ember? – kérdezheti bárki, és persze igaza is lenne. Nem arra gondolok. Nem a gazdaságra, nem a népszavazásra, nem a kormányra és az ellenzékre, nem az oktatása, az egészségügyre, satöbbire. Hanem az alapvető állampolgári jogokra.

Tulajdonképpen a rendszerváltás óta egyre rosszabb a helyzet. Az akkori eufória során a jogalkotók gyakorlatilag mindenre gondoltak. Olyan jogi intézményrendszert hoztak létre, amely minden oldalról körülbástyázza a polgár jogait, biztosítva, hogy a diktatúra még egyszer ne tehesse be a lábát az életünkbe.

De a diktatúra azért szivárog rendesen.

Ez kemény duma, de nem arra gondolok. Nem a mindenkori kormányra és ellenzékre, és amit egymásra kiabálnak. Sokkal inkább az apparátusra, amely mindig a könnyebb ellenállás irányába halad, folyamatosan megpróbálja lazítani a jogállam kereteit, nem azért, mert diktatúrát akar, hanem egyszerűen azért, hogy könnyebb dolga legyen. Mert az apparátus már csak ilyen: nem szereti a bonyolult dolgokat, a versenyt, egyszerűen szólva: lusta.

Évtizedek óta szemtanúi vagyunk ennek: adótörvényekben, rendőri viselkedésben érezhető ez leginkább a mindennapokban. Mert milyen dolog az, hogy valamit, ami cégeink működéséhez kell (telefon, benzin, etc.) nem, vagy nem teljesen számolhatunk el költségként pusztán azért, mert az apparátus nem hajlandó energiát fektetni az ellenőrzésbe, inkább azt mondja: biztos csalsz polgár! Vagy, hogy olyan a szabályozás, hogy ha két rendőr ül egy járőr kocsiban, akkor gyakorlatilag mindent megtehetnek az egyedül vezetővel szemben, legyen az piros lámpa, vagy telefonálás, mert a bizonyítás során a két tanú (a két rendőr) több, mint az egy. Illetve az állampolgár csak egy dolgot tehet: ő is hoz még két embert, akik bizonyítják hogy nem úgy volt. Milyen erkölcsi színvonalhoz vezet ez? És az ok megint csak: az apparátus nem akar bajlódni a valódi bizonyítással.

És mindezt az alkotmánybíróság csak nézi.

Mindez régóta motoszkál bennem, de most ismét a felszínre tört a zéró tolerancia ügy kapcsán. Mert mi ez megint, ha nem az apparátus terméke? Minek itt koherens szabályozást létrehozni? Az újabb ötletek szerint már vérvétel sem kell majd, nehogy má’ bárki később esetleg kellemetlenkedjen! Minek itt figyelembe venni a polgár érdekeit? Csak egy a lényeg: könnyen végére járni az ügyeknek, nehogy má’ dolgozni kelljen!

Sajnos az ilyen ügyeken múlik az általános állampolgári komfort érzet jelentős része, és ez komfort érzet lassan nulla. Mondhatni zéró.

Megjelent a BORIGO Magazin 2008. áprilisi számában